|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Wass György 1996. május 31.Idén is van két Beszterce-Naszód megyei díjazottja a budapesti Néprajzi Múzeum évente meghirdetett gyűjtőpályázatának. A sófalvi Wass György első díjat kapott Beszterce-Naszód megye szakrális helyei című pályamunkájára, melyet kiadásra is javasolnak. Wass György nyugalmazott tanító 1990 óta évente egy-két dolgozattal jelentkezik. Eddig mindig díjazták munkáit. A Győrffy István Néprajzi Egyesület 1993-ban kiadta Zselyk című, szótár formájában megszerkesztett falumonográfiáját. Ez a munka hiánypótló, mert ennek a vidéknek a magyarságával eddig senki sem foglalkozott, néprajzi szempontból. Wass György arról is gondoskodott, hogy mással is megkedveltesse a néprajzot. Egyik tanítványa, Kocsis Tibor /idén érettségizik Besztercén/ második díjat nyert ifjúsági kategóriában Háziipar Sófalván és Tacson című munkájával. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./1997. június 12.Három Beszterce-Naszód megyei díjazottjai is volt az idei, XLIV. Országos Néprajzi és Nyelvjárásgyűjtő pályázatnak, melyet évente meghirdet a budapesti Néprajzi Múzeum. Mindhárman sófalvaiak, nyugalmazott tanító, s a bíztatására gyűjtőmunkát folytató Kocsis Tibor és Pásztor Enikő Andrea. Wass György számos díjat és kitüntetést kapott az utóbbi években munkásságáért, 1994-ben kiadták Zselyk című, szótárformában szerkesztett falumonográfiáját. Az idei pályázatra összesen 224 pályamunka érkezett, ebből Romániából 50, Kárpátaljáról 3, Szlovákiából és Vajdaságból 5-5 dolgozattal jelentkeztek. A felnőtt csoportban az öt első díjból hármat erdélyiek vittek el, a hát másodikból ugyancsak hármat, a tizennyolc harmadik díjból hete. /Guther M. Ilona: Önkéntes néprajzosok seregszemléje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./1999. június 5.Fennállásának 120. évét ünnepelte a Zselyki Fúvószenekar, a Turnerek, ahogyan a helybeliek nevezik. A zenekar történetét Bezsnei József tiszteletbeli tag ismertette, részben a Wass György által - a 100 éves évfordulóra - összeállított és 25 példányban megjelentetett, 53 fényképet tartalmazó emlékkönyv, részben pedig saját krónikája alapján. A Zselyki Fúvószenekarnak jelenleg 25 tagja van. /Guther M. Ilona: 120 éves a zselyki fúvószenekar. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./2002. augusztus 27.Zselyken, a 113 lelket számláló faluban aug. 24-25-én falutalálkozót szervezett a Pro Zselyk Egyesület és a Zselyki Művelődési Egyesület, melyre eljöttek az elszármazottak családjaikkal. Sok az üres ház a faluban, idegen családok is költöznek Zselykre új szokásokat, új mentalitásokat hozva. Fúvószenekaruk még mindig működik. Az elszármazottak tevékeny részvételével 1992 őszén megalakult a Zselyki Művelődési Egyesület, és ennek keretében 1993-ban a Józsa Márton Könyvtár, 2000-ben pedig - falufejlesztési célkitűzéssel - a Pro Zselyk Egyesület. Az aug. 25-én felavatott emléktábla hirdeti: Zselyk VOLT, VAN és LESZ. /Guther M. Ilona: Zselyk anyagi és szellemi örökségéért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./ A Besztercén és környékén élő zselykiek tagjai maradtak szülőfalujuk evangélikus egyházának, és nagy részük rendszeresen kijár gazdálkodni a 24 km-re lévő településre. Ezért Zselyk aktív közösségi életéről beszélve közel 300 lélekkel kell számolni. Aug. 24-én a templomban közel félezren voltak. Az istentiszteletet követően népviseletbe öltözött lányok és menyecskék "lapas"- és "farmabeli" kaláccsal, teával és kávéval kínálták az összegyűlteket. Zselyk múltjáról és jelenéről hangzottak el előadások és beszámolók. Wass György ny. tanító Zselyk falumonográfiája 1994-ben jelent meg a debreceni Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtára sorozatban. Józsa Péter kántortanító kézzel írt falumonográfiája a II. világháborúig megvolt és közkézen forgott, azóta elveszett. Szakmai dokumentációs anyag is létezik a faluban Zselyk hagyományos építkezéséről, melyet az Ybl Miklós Építészeti Főiskola diákjai készítettek az 1990-es évek elején. Tervezik a Zselyki Hírlap néven negyedévenként megjelenő újság és weblap indítását. /Guther M. Ilona: Zselykiek, ha találkoznak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./2005. január 17.Guther M. Ilona, a Romániai Magyar Szó budapesti tudósítója szerkesztésében megjelent Ég áldjon, Somkerék! címen a Somkerék kismonográfiája. A kötet bemutatja Somkerék történetét 1900-ig Kádár József Szolnok-Dobokavármegye Monographiája (Dés/1903) nyomán. Somkerék iskoláiról szóló jegyzetek, illetve a magyar családnevek ismertetése Wass György tudományos munkájának köszönhető. /Ég áldjon, Somkerék! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./2013. április 12.Kézdiszentléleki Kozma Katinka 19. századi naplója (Új könyvek)Nemcsak a korabeli elbeszélő irodalom, de akár egy fennmaradt napló is tanúskodhat egy kis erdélyi falu udvarházában zajló életről, hogy mennyien fordultak meg például egy ilyen Isten háta mögötti helyen a 19. század második harmadában, a kiegyezést közvetlenül megelőző, de még „börtönszagú” években. Alig másfél év alatt (1863–1865) Kiskendre, ebbe a Székelyföld és Szászföld határán fekvő Kis-Küküllő menti faluba, a Kozma-udvarházba látogat sok híres erdélyi nemesi család tagja. A szomszédos Kelementelkén él ebben az időben a báró Henter és a Simén család, Fehéregyházán gróf Haller Ferenc családja, Sárdon a Puteani bárók és az Elekesek, Ebesfalván a Földváryak, Keresden a Bethlenek, akik alkalmanként a Kozma-udvarházban vendégeskednek, amint időnként a vendéglátók is kocsiba, szánba vagy lóra ülnek, hogy viszonozzák a látogatást. Ha a távolabbi Keresdről hosszabb útra kel a Bethlen família, jövet is, menet is megszáll Kiskenden. Aztán udvarlási szándékkal többször itt vendégeskednek nemes ifjak, Elekes Károly, Deésy Domokos, Béldi Tivadar... Emellett szóba kerül a naplóban többek között Wass Györgyné és lánya, Wass Ottília, kora egyik ismert mecénása. Mindenikük alakját felvillantja naplóírónk a maga sajátos szemszögéből. Mert a szóban forgó napló írója életkorát tekintve egy tizenöt-tizenhat éves úri kislány, Kozma Katinka, gondolkodásmódját, érdeklődési körét és ítélőképességét tekintve viszont érett egyéniség. Kozma Gábor és czegei Wass Nathália harmadik gyermekeként 1849-ben született Csíkmadarason, és továbbvitte a kézdiszentléleki előnevet, lévén hogy a család ősi fészke itt található, amint erről a 17. századi népesség-összeírások tanúskodnak, s a leszármazottak a mai napig is lakják ezt a falut. Kozma Katinka fennmaradt naplóját a Teleki Téka őrzi, és nemrég jelent meg Sebestyén Mihály gondozásában.* Az önmaga számára készített feljegyzések egy olyan „ábrázolt képmást” (Bahtyin) mutatnak a mai olvasónak, aki kész az állandó önelemzésre, sőt, valamiféle önemésztő befelé nézésre. Ugyanakkor szókimondó, nem leplezi véleményét a naplóban emlegetett személyeket, illetve az adott viszonyokat illetően. Irma nővéréről kijelenti, hogy „a pompa, külfény képes őt boldogítani”, illetve, hogy ők testvérek ugyan, de nem barátnők, vagyis „lelkünk nem rokon”, Ida nővéréről megjegyzi, hogy „hiúságát követve férjhez ment egy férfihez, kinek csakis rangja és címe van még, a gazdagság is hiányzik, de hát még a szellem, műveltség, gyöngédség, lovagiasság és udvariasság, mi egy férfi dísze!” Szűkebb környezetét – ahogy mondja: „környezőit” –, de az erdélyi viszonyokat is kritikusan szemléli tehát, Pestre viszont – ahol 1862–63-ban lánynevelő intézetben tanult – mint vágyai városára tekint, korabeli lapokból és baráti levelezés útján tájékozódik a társasági, sőt, az irodalmi élet eseményeiről. Szülei belső portréja sok kis alkotórészből rakható össze. Megjegyzem, furcsa kettősséggel viszonyul hozzájuk a napló hőse. Azt állítja, hogy szeretik őt, habár ennek egyetlen látható jelét sem tapasztalja. Apja például nem szeretetet, hanem félelmet kelt maga iránt a családtagokkal szembeni durva bánásmódja és indulatossága, viharos kitörései miatt, de lányai nemcsak félelmet, hanem hálát is éreznek apjuk iránt. Jó embernek, csak nyersnek és műveletlennek tartja a napló hőse. Anyjáról, akivel a férj méltatlanul bánik, azt állítja, hogy nem gyöngédtelen, áldozatot is hoz a gyermekeiért, sőt föláldozza magát értük, de nem képes bizalmas viszonyt kialakítani velük. Számba veszi hibáit is a napló hőse. Tudja magáról például, hogy könnyen indulatba jő, hogy ingerlékeny és szenvedélyes, ahogy írja: „hevem elragad”, s később bánja, ha ilyenkor valakit megsért. A naplóíró nyíltan hangot ad eszményének, vagyis hogy szabad és független lehessen, de véleménye szerint ennek elsősorban neme az akadálya. Mindenesetre az igazság kimondására törekszik. Az igazság pedig, tudjuk, felszabadít. Borcsa János * Kézdiszentléleki Kozma Katinka: Csalódások könyve. Napló, 1863. december–1865. április. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Sebestyén Mihály. Bookart, Csíkszereda, 2012. Háromszék (Sepsiszentgyörgy). lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
